Akkor első posztnak kezdjünk is egy jó kis Goldenlane könyvvel, a jelenlegi legújabbal.Napnak Fénye
Amióta - jó pár éve már - a kezembe fogtam az Isteni balhét (tudja a fene, hogy találtam már rá), imádom, és minden más könyvét is. Úgy gondolom, nem én vagyok ezzel egyedül, sok helyen olvasom, hogy aki egyszer megismeri, függő lesz. Bár nem tapasztalatból beszélek, de állíthatom, nagyobb függőséget okoz, mint a drog.Mi jöhet egy világháború után?
Természetesen egy újabb világháború – állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború.
Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is.
Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat.
Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte… és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik.
Eddig minden könyvét olvastam, egyedül a szakácskönyve az, amiért még a fene megesz. Évente párszor újraolvasom mindet, reménykedek, hogy tíz év után egyszer csak újrakezdi, ír még párat. Lassan beletörődöm, nem lesz több. Ennyi, ezzel kell beérni.
És láss csodát, mikor épp a remény utolsó szálát is épp engedném el, böngészve a neten, "hátha, talán, de jó lenne, ha mégis" gondolatokkal a fejemben, mondhatni az utolsó utáni pillanatban szembe jön velem egy interjú. No, mondom, ebből is láttam, olvastam már mindet, nézzük meg újra. Csak a nosztalgiázás miatt. Az interjú nem a régi, egy új, nem is olyan régen készült, pár hete. Először majd leszédülök a székről. Aztán elfog a pánik, mi van ha végül csak azt jelenti be: ennyi volt gyerekek, keresek valami jó kis állást, ír tovább a fene!
De nem! Folytatja, és rögtön jön is egy új könyv, a Napnak Fénye. Bár nem a szokásos J.G. stílusnak tűnik, bánja a fene. Azt sem bánnám, ha a plafonról lógva, fél kézzel írna, csak tegye, mert jól csinálja, élvezetes, humoros, letehetetlen.Az új drágasááághoz még nem volt szerencsém, de amint tudom, megveszem, elolvasom, aludni is azzal fogok.
Az interjúban említette, lesz még több is. Nagyon bízom benne, úgy is lesz. És abban is reménykedek, nem csak nekem okozott eufóriát, de nektek is.
Mert jó írókból, jó könyvekből sosem elég.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: "Jó lenne" Péntek 2015.09.21. 11:29:21
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.